remény

remény
... de mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az ő törzsük szent mag lészen! Ésa. 6,13

2009. július 13., hétfő

Táborozás


Idén is elmentünk konfirmált ifjainkkal az anyaországi Dunapatajra.
Ez a második alkalom, hogy konfirmáció után, az ifjakat elvisszük Dunapatajra. Idén három másik gyülekezet fiataljaival lehettünk együtt. Ott voltak a bácskossuthfalvi (Délvidék), a laskói (Horvátország) és a mezőlaki (Magyarország) konfirmandusok is.
Esett az eső, és fújt a szél, sokáig nedves volt minden, de megmaradt a jókedvünk és az az elhatározás, hogy mi jól fogjuk magunkat érezni.
Az áhítatok, a csoportos foglalkozások, a játékok töltötték ki időnket. Mindezek mellett azonban időt találtunk a reggeli - vacsora elkészítésére, feltálalására, a mosogatásra és egyéb olyan tevékenységre, melyek szokatlanok egy táborozáson, de otthonosabbá teszik a helyet.
Sok ifjú ismerhetett meg sok ifjút. Sok vélemény ütközött és sok vita alakult ki, s mindennek az volt a célja, hogy a konfirmációi felkészítő alatt szerzett ismereteket elmélyítsük, személyessé tegyük.
Elértük célunkat? Isten tudja. Mi igyekeztünk s majd a tíz év múlva telő, vagy ne adj Isten, üresedő templomaink mutatják meg igyekezetünk gyümölcsét.
Adja Isten, hogy a gyümölcs jó és állandó legyen.